山东将培育100家制造业“专特优精”隐形冠军
K?zeledtek megint, ti lenge árnyak,
kik egykor régen f?lderengtetek.
Próbáljam most ittfogni mindahányat?
E vágy szívemben lelhet még helyet?
Elémtolultok! Bontsatok hát szárnyat,
k?db?l, párából ha kikeltetek;
mint ifjan, most is megrendíti szellem-
járásotok varázsfuvalma lelkem.
Vidám napok emléke kél zsibongva,
és néhány kedves árnykép megjelen;
mint félig elfelejtett, régi monda
kísért els? barátság, szerelem;
a kín is újul, ?s panasz borong a
tekervényes futásu életen
s idézi a jókat, a szép id?kben
akik csalódva t?ntek el el?lem.
A lelkek, kiknek kezdetét daloltam
e dalnak, végét nem hallják soha;
a baráti sereg porlik a porban,
az els? visszhang régen szállt tova.
Ismeretlen t?meg hallgatja zordan
fájdalmam, még tapsuk is mostoha;
s ki tán ?r?met lelne énekemben,
ha él, bolyong, szétszórva, idegenben.
és most, ama komoly, halk szellemeknek
k?rébe rég elnémult vágy ragad,
mint éolhárfa hangjai remegnek,
dalom susogva, tétován fakad,
borzongok, k?nnyek k?nny után peregnek,
a szív fagya megolvad, megszakad;
ami enyém, mind távolabb homálylik,
s ami let?nt, most valóságra válik.